Lejárt a biztonsági időkorlát.
Ha az oldal űrlapot is tartalmaz, annak mentése csak érvényes bejelentkezéssel lehetséges.
A bejelentkezés érvényességének meghosszabbításához kérjük lépjen be!
Felhasználó név:
Jelszó:
 

HÍRKATEGÓRIÁK


SM Centrum hírek>>

A(z) a Magyarországi Sclerosis Multiplex (SM) Centrumok hírarchívuma


Hírkategória: Összes hírkategória
  • Hátborzongató élmény: ég és föld között – Te Se add fel
    Inspirálók- sorozat – interjúk SM betegekkel
    [2017.12.11.] - SM - Hírkategória: Általános

    Ternován Zoltán

     

    Van egy ember, aki ötven elmúlt, de  fut. Van egy férfi, aki beteg,  de kerékpározik,  aikidózik. Van egy ember, aki másoknak is közösséget épít, mert  segíteni szeretne. Ternován Zoltán ez az ember. T.Z. SM beteg. Vele beszélgettünk a megküzdésekről, kendőzetlen őszintesége és inspiráló tevékenysége a magyarsminfo.hu olvasóinak is elérhető.

    Fotó : Ternován Zoltán, TE SE ADD FEL EGYESÜLET

     

    - Mikor  kezdődött az SM, mikor diagnosztizálták, hogyan, és hogyan hatott ez az addigi életvezetésére?

     

    - 2002-ben diagnosztizáltak, akkor 37 éves voltam. Olyan volt, mintha influeznás lennék.., sokaknál így kezdődik ez a betegség, egy évvel később diagnosztizálták csak az SM-et. Nem is gondolták, hogy mi ez. Esztergom és Dorog között, Mogyorósbányán élek feleségemmel élek, dolgozom, reklám, marketing, számítógépes grafikus, fotó, videó. Saját cégben. Három gyermekem van, ma már 31 a legnagyobb,a fiam, 18 és 22 a két lányunk.

     

      

    - Az "külsősök"- vagyis a betegségben nem érintettek -  leggyakoribb kérdése az, hogy milyen volt szembesülni a betegséggel, én is felteszem ezt a kérdést:

     

    - Röviden: szörnyű és ijesztő. Amikor a betegség gyanúja beigazolódott és a neten utánanéztem mivel jár ez. 2002- ben még nagyon kezdetleges volt a net, csak néhány leírást találtam, eléggé riasztó kimenetekkel. Azóta gondolkoztam, hogy ha nem tudtam volna már akkor keresni a neten, és nem tudom, meg, hogy milyen lehet, akkor lehet, hogy nem féltem volna. Elsírtam magam. Olyannyira beleéltem magam és tragikusnak gondoltam, hogy felhívtam egy barátomat adja kölcsön a videokameráját, hogy leépülésemet rögzítsem. Azonban a életösztön túllépetetett ezen. Mindaemellet, hogy a kamerát sem kaptam kölcsön. De azt gondolom ennek így kellett történnie. Mert ha esetleg megkapom a kamerát, lehet, hogy a leépülésre fókuszálva egyre rosszabbul éreztem volna magam. Túlesve az első nagy ijedtségen elkezdtem megoldásokat keresni. Próbáltam az akkoriban elérhető és legjobbnak tűnő lehetőségeket megtalálni.

      

     - Melyik típusú SM-mel diagnosztizálták, és kapott -kap -e valamilyen kezelést?

     

    - Jött néhány év orvoshoz járás, gyógyszer-kíserlet és ilyenek... Ilyenkor még nem tudják megmondani, hogy az SM melyik fajtája van. De lehet, hogy csak nekem nem mondták meg. Két naponta injekcióztam magam, Kontrollokra jártam. Az MR-re a gyógyszerkísélet miatt szinte bérletem volt. Azt tudni kell, hogy orvosi/kórházi légkört soha nem szerettem. Úgy éreztem, hogy bár lehet. hogy szükséges és a gyógyulásomat szolgálja, de legbelül inkább a betegségtudatot erősítette bennem.
    Az orvosi ajánlások szerint túl sok volt a tiltott dolog a betegséggel kapcsolatban.
    Ilyenek:
    "Ne menjünk sokat tűző napra, ne üljünk bele egy kád fórró vízbe, tartózkodjunk az erős fizikai megterheléstől."
    Ez ijesztőbbnek tűnt a betegségnél. Akkor mit csinálhatok?
    A dilemmát végül egy “véletlen” esemény oldotta fel és ráébresztett arra, hogy egy saját utat kell keresnem.

     

    - Melyik SM centrumba jár, közösségként mennyire működik az?

     

    - Nem járok. Én úgy érzem, nincs erre szükségem. De ez az én utam. Másoknak lehet más..

      

    - Milyen tanácsot kapott a kezelőorvosától a fizikai aktivitáshoz?

     

    - Tartózkodjunk az erős fizikai megterheléstől.

     

    - Mióta sportol, hogyan volt jelen korábban a sport az életedben?

     

    - Tinédzser koromban boxoltam. Utána jó ideig semmit. Amikor Budapestről vidékre költöztünk, akkor a  kutyáimmal eljártam kocogni, otthon súlyzózgattam.

     

    - Hogyan alakított ki új szokásokat, a mozgással kapcsolatosan, az életében?

     

    - Bár lelkileg és fizikailag sem voltam túl jó formában. De belefogtam. Eleinte, ha azt mondom nem volt egyszerű, akkor nagyon enyhén fogalmazok.  Mert valójában kínlódós volt az első időszak. Volt hogy kapuig alig tudtam kimenni. Egy emlék nagyon belémégett. Álltam a hálószobában és úgy éreztem mintha szállna ki belőlem az élet, mint ha fogynék el. Később, amikor azt hittem már milyen jól megy, egy rövid kocogás után a végén alig tudtam hazavánszorogni. Most így visszagondolva, nem tudom, hogy mi volt az ok, ami tovább vitt és nem vette el a kedvemet, hanem inkább arra inspirált hogy folytassam amit elkezdtem. Talán az, hogy elszánt voltam és hittem benne, hogy jó úton járok. Azt hiszem a jelenlegi tapasztalataim azt bizonyítják, hogy akkor helyesen döntöttem. Bár nyilván, nem tudjuk mi lett volna a másik esetben, ha első sikertelenség, vagy a nehézségek miatt feladom. Aztán jöttek az első sikerélmények.  Egyszer kocogás közben egyik pillanatban különös hangulatba kerültem és mosolyogtam futás közben úgy éreztem mintha repülnék.. Azóta már tudom, hogy ezt az  érzést a gyakorló futók ismerik. A mozgás közben adrenalin termelődik, majd ehhez kapcsolódik három hormon, a dopamin, a szerotonin és az endorphin. Ha jól tudom, ezeket "boldogság" hormonnak is hívják. Úgy gondolom, hogy a boldogság a negatív stressz gyógymódja
    Elmondok még egy  élményt.:
    A futásokat úgy kezdtem akkoriban, hogy a felsétaltam a telkünk végén lévő dombra és a bemelegítés részeként  különböző gyakorlatokat vegeztem. Ennek fontos része volt, hogy  kis terpeszállásban a kezeimet felnyújtottam az ég felé, egyszerűen csak nyújtozkodtam. Egyik alkalommal a gyakorlat közben úgy éreztem mintha a testem egy összekötő kapocs lenne a föld és az ég között.  A lábaim mintha fa gyökerei lennének fúródnak a földbe, a karjaimmal pedig elérem az eget. Szó pozitív értelmében "hátborzongató" élmény volt.

    Hozzá kell tennem, hogy nem hittem az ilyesmikben, de ez olyan határozott tapasztalás volt, amihez nem fért kétség. Az első ilyen, talán véletlen lehetett. De mint már említettem a véletleneket inkább jelnek tekintetem. Ezért a napi edzéseken, újra próbáltam elérni ezt az állapotot. Eleinte sajnos nem sokszor sikerült. Mostanában viszont már szinte minden alkalommal létrejön az "energia töltés". Legalább is én így hívom.

    - Fut, kerékpározik, körbetekeri az országot. Mikor és hogyan kezdett ebbe bele? Hogy jelentkezik mindeközben az SM?

     

    - Az első 2014-tavaszán volt. Mogyorósbányáról felfutottam/gyalogoltam az akkori SM társaság által tartott Bp. rendezvényre. Ez ott nekik annyira nem volt érdekes, de nekem igen. Az út közben már Dorognál csatlakozott hozzám biciklivel egy helyi SM beteg, aki éppen dolgozni ment. Majd apukámmal is sikerült találkoznom. Ő éppen az éjszakai taxizásból tartott hazafelé. A célba, -a Toldi mozihoz-  a Vágtázó Halottkémek, VHK gitárosa, Németh László, Fritz barátom kísért be bringán. (Ő azóta sajnos elhunyt.- a szerk.)
    A következő rendezvény az SM Országos Nap ősszel volt Székesfehérváron. Itt már a média megjelent. Felvették ahogy érkezem,  a szervezők hívták a tévéseket, ezután egy rövid riport, majd egy érkezésés megható fogadtatás. Ez várt rám. És jött az ötlet, 2015-ben megkerülöm bringával az országot és ahol lehet megmutatom, hogy így is lehet. Eleinte az SM társaság is nehéz ügynek tartotta, sőt még a feleségem is le akart beszélni.  De az út létrejött.Nagyon sok érintettel, orvossal, városvezetővel találkoztam. Élő bejelentkések a TV-ben, rengeteg újságcikk, rádióinterjú. Tehát a célom egy részét elértem. Megmutattam egy lehetséges utat. Lehet, hogy tényleg szerencsés vagyok. Arra gondoltam, 2017-ben újra körbemegyek.

    És sikerült.

     

    - Vannak-e shubjai? Mikor volt utoljára és hogyan élte meg?

     

    - Hál istennek ritkán, és már könnyebben vészelem át őket. Van ami használ, és orvosaimmal egyeztettem.

     

    - Mi a célja ezzel a napi mozgáson túl, mi a távlati célja?

     

    - Nincs olyan nap amikor nem edzek. Hetente háromszor aikidózni járok. A közbe eső napokon vagy futás, vagy bringa, vagy otthon súlyzós edzés. Ezzel karban tartom magam.

     

    - Vannak-e nehéz napjai, mikor nehéz felkelni is, nemhogy futni, ilyenkor hogy motiválja magát?

     

    -Persze, hogy vannak ilyen napok. Az állapotomtól függően döntök, de ha csak a lustaság akadályozna,  akkor  lendítek magamon egyet, akármilyen rossz is és csinálom mivel tudom, ez használ nekem.

     

    - Mi okozza a legnagyobb kihívást a mindennapokban?

     

    - Mindent kihívást megoldandó feladatnak tekintek és cselekszem.

     

    - Nincs egyedül a tevékenységeddel, sokan Önnel tartanak. Milyen társai vannak ebben a tevékenységben (nevezhetjük így: "küldetésben"?)

     

    - Egyre többen velem tartanak és közülük sokat - egészségeket is – az én példám motivált.

    Egyébként, ha csak egy lenne, már akkor is megérte.

     

    - Milyen közösség tagja ? Mennyire tudatosan választja  ki a környezete tagjait?

     

    - Létrehoztuk a TE SE ADD FEL EGYESÜLETET, ami tagokon kívül egy Facebook-közösség kb. 800 követővel. Hamarosan tagfelvételt hirdetünk meg az egyesületbe, hogy tevékenyen is részt vegyenek a működésünkben.

      

    - Kiknek a segítségére számíthat a környezetében, hogy haladjon a céljai felé?

     

    - A családomon kívül, régi és új barátaim segítségére számíthatok elsősorban. Családomban egy 31 éves fiam és 22 és 18 éves lányaim tartoznak, és persze a feleségem.

     

    - Mit javasol azoknak, akiket inkább frusztrál, hogy Ön SM-es létedre ilyen jól van, ők pedig rosszabbodó fázisban, a shuboktól egyre rosszabb fizikai állapotba kerülnek?

     

    - Értékeljék a helyzetüket. Ne féltsék magukat. Jelöljenek ki célokat. Ha egy célt kijelölünk, akkor rá kell lépni egy útra, ami a cél felé visz. Egy utat esetleg feladni kisebb hiba, mint el sem kezdeni.

     

    - Az országtekerés, a sok extrém fizikai aktivitás felkeltette a média figyelmét is, több cikk is megjelent Önről. Index.hu címlapsztori- sokak álma:)! Meséljen kérem ezekről.

     

    - Ez is az egyik célom volt, hogy megmutassam, lehet ezzel a betegséggel másképp is együtt élni,mint ahogy sokan gondolják.

    A célom továbbra is az, hogy a saját példámon keresztül erőt adjak sorstársaimnak.

     

    - Milyen visszajelzések érkeznek Önhöz, mióta médiaszereplő lett?

     

    - A java része pozitív, de persze mindig van akinek nem tetszik valami. Voltam „kis nyomorult”, „egoista ” stb.  Ezeket figyelmen kívül hagyom.

     

    - Hol lehet követni Önt?  

     

    -  A legkönnyebben a Facebook-on. A saját nevemben és a TE SE ADD FEL oldalon is.

     

    Köszönöm az interjút, további sok erőt és kitartást kívánok, és követjük az SM-esek számára hagyott üzeneteit a magyarsminfo.hu  hasábjain.

     

    Az interjút lejegyezte: Fülöp Hajnalka


    -------------------------


    Ternován Zoltán útján Tuli Szilárd filmezett. 
    Köszönjük az alkotó munkáját és a megosztását!

Vissza

HÍRKATEGÓRIÁK


SM Centrum hírek>>