- Gyakori internet-használati mód a témánkban, a közösségi oldalakon való jelenlét, a virtuálisan (is) ápolható emberi kapcsolatok. Ezek hatását hogy látja, pótolhatják vagy betölthetik a valódi emberi kapcsolatok iránti igényt?
O.R.: -Meggyőződésem, hogy a személyességet semmi nem helyettesíti, az internetnek mégis óriási jelentősége van a kapcsolatok fenntartása, aktív működtetése terén. Egy olyan országban élünk, amelyből az elmúlt években félmilliónyi ember távozott külföldre. Alig van család, amely ne lenne érintett. 70-80 éves embereket látok, akik –bár korábban egyáltalán nem érdekelte őket az internet – ha az unokákkal csak az interneten telefonálásra is alkalmas Skype program révén tudnak kapcsolatot tartani, megtanulják használni a netet és ez így van rendjén. Ha egy SM beteg pl. shub kapcsán korlátozott a mozgásban, vagy a fáradékonysága miatt nehezebben mozdul ki otthonról, ezért olykor inkább Skype-on beszélget, de tartja a kapcsolatait, annak örülök, mert nem szigetelődik el.
- A minap egy közösségi oldal zárt csoportjában egy SM-beteg válságos állapotban jelezte, hogy öngyilkosságot is fontolgat. Az internetes közösség sietett "segítségére", ami a virtuális párbeszéd értelmében sikeres lett, az elkeseredettségből megnyugvás lett. A szöveget elérhetővé tett az eredeti posztoló, hogy másnak is segíthessen a "kollektív tudat" által összegyűjtött tanácsokkal, mondatokkal, képekkel. Mi a véleménye erről a megoldásról, találkozott-e már a gyakorlatában ezzel és mit kezdjen az SM-beteg ilyen helyzetben?
O.R.: -Krízishelyzetben fogékonyak vagyunk a felénk nyújtott kéz iránt, az érzés, hogy „nem vagyok egyedül”, kimozdít abból a beszűkült állapotból, ami a suicid krízis sajátja. A internetes közösségek fontos információkat osztanak meg egymással, érzelmi támaszt jelenthetnek tagjaik számára. A legfontosabb, hogy a krízisben lévő ember segítséghez jusson, hogy ez milyen csatornán valósul meg, másodlagos a számomra.
- Még mindig a digitális technológiánál maradva: vannak már applikációk, (okostelefonos alkalmazások)amelyek mentorálják vagy más módon fejlesztik a felhasználókat, ezekről mi a véleménye, esetleg ezek közül tud esetleg ajánlani az SM betegeknek?
O.R.: - Nincs tapasztalatom ezekkel. Nem azért, mert bármi ellenérzésem lenne velük kapcsolatban, hanem mert időt kellene szánnom a tanulmányozásukra.
- Nemrég idéztünk egy cikket, ami arról szólt, hogy agykutatók tapasztalatai révén leírták, mit tehetünk a boldogságunkért: legyünk hálásak, azonosítsuk az érzelmeinket, legyünk tudatosak és a testi érintést, a masszírozást jelezték boldogságforrásként.
Ön mit gondol ezekről?
O.R.: -A pozitív pszichológia a pszichológia legújabb irányzata markáns paradigmaváltás a pszichológiában, mert nem arra kíváncsi, hogy mi betegít meg bennünket, hanem arra, mely tényezők garantálják a mentális jólétünket. Számos vizsgálat zajlott-zajlik szerte a világon, amely arra a kérdésre keresi a választ, mitől leszünk boldogok. Nagyon leegyszerűsítve két tényező szerepe biztos, az életünk értelmébe vetett hité és a valódi emberi kapcsolatoké. Hogy mi ad értelmet az életünknek, rajtunk múlik, nem kell hozzá Nobel-díjas tudósnak lenni. Van, aki a munkájában, van, aki a gyerekeiben, mások másban találják meg, nem az a fontos, mi az, a fontos, hogy legyen. A pozitív pszichológia gyakorlatokat is ajánl a lelki jóllét megélésére. Ilyen pl. a hála kifejezése valakinek, akinek valami fontosat köszönhetünk, vagy az olyan gyakorlatok, amelyek a figyelmünk fókuszába a negatívumok helyett a pozitívumokat állítják. Egy olyan társadalomban, amelyben a kooperációs készség és az egymás iránti bizalom szintje minden kutatásban nagyon alacsonynak bizonyul, helye van az efféle tréningeknek akár egészséges valaki, akár beteg.
- Milyen tanácsot tud adni az olvasóknak, mit tegyenek meg mindenképpen a lelki egészségük érdekében?
O.R.: -Ápolják és óvják a fontos kapcsolataikat. Legyenek aktívak, amennyire a teherbíró képességük engedi, találják meg, mi az, amiben örömüket lelik. Keressék meg azokat a szakembereket, akikben megbíznak. Ne hagyják, hogy az életük csak az SM-ről szóljon, annyit foglalkozzanak vele, amennyit muszáj.
- Ha válságba kerülnek, hogyan tudnak segítséget kérni, milyen utakat javasol? Telefonos lelkisegély-szolgálat, kisközösségek?
O.R.: -A válság jellegétől függően hívhatók a lelkisegély-szolgálatok, a területileg illetékes pszichiátriai gondozók, de lehet, hogy a kezelőorvosukkal érdemes felvenni a kapcsolatot, aki segít a mérlegelésben.
- Hogyan lehet Önhöz bejutni? (Beutaló, milyen körzetből, mennyibe kerül, mennyi a várakozás idő,stb.)
O.R.: -Az Uzsoki utcai Kórház neurológia betegeit látom el az osztályon és ambuláns formában. Mivel az osztályon egyéb feladataim is vannak, pl. a demencia ambulancia betegeinek kognitív vizsgálata stb., szabad kapacitással alig rendelkezem. Azt remélem, hogy idővel az SM centrumokban egyre több helyen alkalmaznak klinikai pszichológust, mert a betegek pszichés vezetése éppúgy hozzá tartozik az ellátásukhoz, mint a gyógytorna vagy a szociális támogatás.
- Hogyan keressen pszichológust, akinek szüksége van erre?
O.R.: -Olyan klinikai pszichológushoz érdemes fordulni, akinek van némi tapasztalata krónikus betegekkel végzett munkában, és nem zárkózik el a betegség megismerésétől esetleg a kezelőorvossal történő együttműködéstől.
Kapcsolódó cikkek:
A kommunikáció szerepe a döntő...- 2016.03.24.
Hogyan segít a pszichológus 1. rész:
Hogyan segít a pszichológus az SM -betegeknek, 2. rész