Lejárt a biztonsági időkorlát.
Ha az oldal űrlapot is tartalmaz, annak mentése csak érvényes bejelentkezéssel lehetséges.
A bejelentkezés érvényességének meghosszabbításához kérjük lépjen be!
Felhasználó név:
Jelszó:
 

HÍRKATEGÓRIÁK


SM Centrum hírek>>

A(z) a Magyarországi Sclerosis Multiplex (SM) Centrumok hírarchívuma


Hírkategória: Összes hírkategória
  • Szakértői vélemény az elsőként választható, hosszú távon is hatékony, biztonságos injekciós készítmények további létjogosultságáról az új orális szerek mellett.
    [2014.12.15.] - Magyarsminfo.hu, Dr. Csépány Tünde - Hírkategória: Általános

    Sclerosis multiplex terápiája drámaian megváltozott az elmúlt évtizedben, bár a kórkép jelenleg is gyógyíthatatlan, a kezelési lehetőség bővül, a hullámzó kórforma kezelhető. A kezelés az autoimmungyulladás csökkentésével döntően a relapszusok elnyomását jelenti. Elsőként jelenleg 6 gyógyszerből választhatunk, mely változást jelent a mindennapi gyakorlatban. Joggal merül fel a kérdés, hogy 2014-ben elérhetővé vált tablettás kezelések kiszorítják-e a több, mint 20 éve, hatékonyan alkalmazott öninjekiós kezelést?

    A stratégia nem változott, a legbiztonságosabb kezeléssel indítunk biztos diagnózis esetén. A kezelés csökkenti a visszaesések számát és az agykárosodás előrehaladását. A szerek a hatásukat különbözőképpen érik el. A gyulladás csökken, ha a kóros immunválaszt módosítjuk (immunmodulánsok - dimetil-fumarát), vagy a gyulladásban résztvevő sejtek működését vagy számát csökkentjük (immunszuppresszió - teriflunomide). Ha a kezelés hatástalan, váltani lehet a hatékonyabb, de nagyobb kockázattal járó terápiákra. 

    A legrégebben alkalmazott szerekkel a legnagyobb a tapasztalat hosszú távon. Az első immunmoduláns kezelést interferon-béta-1b-t 1996-ban vezették be Magyarországon, néhány évvel később még 2 módosított interferon béta és glatiramer-acetát kezelés is elérhetővé vált. Ezeknek az öninjekciós készítményeknek a hatékonysága hasonló, az injekciók beadásának módja és gyakorisága különbözik. Megfigyelték, hogy az elsőnek választott kezelést kb. 30 % röviddel a kezelés megkezdése után abbahagyja, melynek nem az öninjekciózás az egyedüli oka. A subcutan adagolású immunmoduláns gyógyszerek lokális mellékhatása (bőrpír, fájdalom, duzzanat, lipoatrophia) általában tolerálhatók. Az interferon készítmények esetén a kezelés első három hónapjában hőemelkedés, fáradtság, gyengeségérzés, hidegrázás, izomfájdalom, fejfájás, testsúlycsökkenés fordulhat elő. A glatiramer-acetátnak általában nincs mellékhatása. A rendszeres beadás a minden napi tevékenységbe insulin adáshoz hasonlóan beépíthető, megszokott tevékenységgé válik.  Ezek a készítmények (ún. első vonalban választható öninjekciós, „első generációs” vagy A,B,C,R vagy bázisterápia) veszéllyel, súlyos betegség kialakulásával hosszú távon sem járnak, az élettartamot meghosszabbítják. A legújabban bevezetett tablettákról ilyen hosszú távú tapasztalat még nincs, 4-5 éves kezelés mellett észlelt mellékhatásokat ismerjük. 

    A tablettákat naponta 1 (teriflunomide) vagy 2 alkalommal (dimetil-fumarát) kell szedni, megfelelő hatás esetén szintén évtizedeken át. Megfigyelték, hogy a nem megfelelő kezelés válasz oka gyakran a rendszertelen alkalmazás, a gyógyszer kihagyása. Gyomorpanaszokat, émelygést hosszú távon nem tolerálják. 

    Egyelőre nincsenek olyan tesztek, amelyek segíthetnének megjósolni, hogy melyik kezelés lenne hatékonyabb egyénre szabottan. A rendszeres kontrollok során dől el, hogy a választott készítmény jó hatású vagy sem. Azokban az esetekben, amikor a betegség nagyon aktív a terápia ellenére, az említett szerek közötti váltás vagy a több mellékhatással járó második vonalban használatos infúziós (natalizumab) vagy tablettás (fingolimod) esetleg sejtölő (mitoxantron) készítmény jöhet szóba. Nincs még elegendő tapasztalat, hogy ezekre a szerekre történő váltás milyen eredményt hoz, ha előzetesen az újonnan bevezetett tablettákat alkalmazták, hiszen eddig az öninjekciós készítményekről történt hatástalanság esetén a váltás. Két olyan kezelés alkalmazásakor, amikor a gyógyszereknek fehérvérsejtszám csökkentő hatása van (dimetil-fumarátról fingolimodra váltás), kezelésmentes időszak szükséges lehet a következő készítmény elindítása előtt. Eddigi tapasztalatok alapján az immunmoduláns szerek (natalizumab, fingolimod, GA) felfüggesztésekor várható a betegség aktivitás visszatérése. Hogy milyen mértékű lesz ez az aktivitás, egyelőre nem kiszámítható. Ilyen esetben dimetil-fumarát-GA váltás megfontolható lehet, hiszen „kimosás” nélkül biztonságosan kivitelezhető. 

    Ha már egy elsőnek választott öninjekciós kezelés bevált és a betegség nem aktív, nem jósolható, hogy tablettára váltás esetén is inaktív marad-e a betegség. Tehát, ha a kezelés eddig jó volt, a folytatás nagyobb biztonságot jelenthet, mint az választott új készítmény hatásának becslése. Ha a meglévő kezelés nem hatékony, de nincsenek mellékhatások, akkor a váltás előtt át kell gondolni, hogy valóban rendszeres volt-e az alkalmazás. Azokban az esetekben, amikor aktív a betegség és mellékhatások is vannak célszerű váltani, a rizikóvállalás egyedi mérlegelésének szem előtt tartásával. A kezelés értékelését általában egy éve után célszerű végezni. 

    A gyógyszervizsgálatokban résztvevő betegek és vizsgálati eredmények némileg különbözhetnek a hétköznapoktól. A „való világ” betegeinél évek alatt  társbetegségek jelentkezhetnek, más gyógyszerek alkalmazása is szükséges lehet, esetleg tabletták felszívódását befolyásoló vírus fertőzések módosíthatják a hatékonyságot. Az évtizedekkel ezelőtt bevezetett és alkalmazott szerek ezen a téren már bizonyítottak, így ez a tény a terápia választásnál vagy módosításnál mindig figyelmet érdemel. Reális a szem előtt tartani azt is, hogy a kezelések szinten tartják a betegséget és nem a funkciók javítása a cél, azaz javulást várni. Ennek tudatában a compliance jobb lehet.         

Vissza

HÍRKATEGÓRIÁK


SM Centrum hírek>>